Már egész kicsi koromban észrevettem, mennyire szeretek írni. Minden fogalmazást kalandnak vettem. Általános iskola vége felé jártam, mikor megszületett bennem az első igazi történet, amit meg akartam írni. A barátnőimmel játszottunk egyik nyáron egy patakparton, mikor eszembe ötlött egy varázslatos világ története. Le is írtam. Elég kezdetleges lett, de élveztem minden percét. Aztán jött még egy ötlet, amit 1-2 évvel később írtam meg. Elég sok munkám volt benne. Mire befejeztem, már a középiskolám vége felé jártam és rájöttem, mennyire át kéne írni az elejét. Több barátnőm is olvasta és kedvet kaptam a pozitív visszajelzések miatt. Elküldtem néhány kiadónak, de nem kaptam visszajelzést, így az írói kedv abba is maradt. Elvesztettem azt az embert, aki fejezetről fejezetre végig rágta velem, hogy legyen is belőle valami. Ő hitt bennem. Azóta nem igazán nyúltam ehhez a történethez.

Az írás félbeszakadt, de az ötletek nem hagytak el. Teleírtam egy füzetet velük, de egyikbe se kezdtem bele igazán.
Közben teljesen másfelé sodort az élet. Középiskolában marketinget tanultam, aztán logisztikusként végeztem, utána elmentem agrármérnöknek, ami azóta is a szívem csücske, de vannak hiányosságok, amiket pótolnom kell.

Elköltöztünk a párommal Pestre, elkezdtem a gazdasági egyetemen a gazdálkodás és menedzsment szakot, és közben egy elég neves szállítmányozó cégnél kaptam munkát. Szerettem ott dolgozni, és imádtam a kollégákat, de éreztem, ez nem igazából az én világom. Tudjátok van az az érzés, mikor persze szereted amit csinálsz, de valamiért nem érzed magadénak.

Egyik éjjel szó szerint megálmodtam ezt a történetet. Ruby-ét. Mikor felkeltem, gyorsan papírt és ceruzát ragadtam, hogy leírjam, mire emlékszem. Aztán ott volt az érzés. Ez volt az, amivel újra neki akartam vágni ennek. Szépen haladtam, kidolgoztam a sztorit, de a hosszú munkanapok után nem igazán volt erőm és kedvem nekiülni, így lassan haladtam.

2020 tavaszán, miután a párom is végre elindult az igazi álmai után, megfogadtam, én is így fogok tenni. Már néhány éve segítettem az anyukájának a nyári, balatoni büféjében, és ekkor tavasszal úgy döntöttem, végleg felmondok és nyáron neki fogok dolgozni, az év többi részét meg, ha működik, írással fogom tölteni.

Így sikerült befejeznem a regényt és találtam is magam mellé remek segítségeket, melyek elvezettek ide, hogy úgy döntöttem, saját erőmből, magánkiadásban megjelentetem Ruby Red történetét.

Alig várom, hogy megérkezzenek az első olvasói vélemények! Ez egy trilógia lesz, de már utána is több tervem van, szóval lesz miből gazdálkodni.

Demeter Anett © 2021